Tényleg annyit számít egy hét szünet?

Egy hét tábla nélkül tényleg visszavetette a játékomat.

Olvastam valahol, hogy a dartsban rettentő sokat számít, hogy mindennap gyakoroljon az ember, legalább egy kicsit dobáljon, mert ha nem, annak bizony a fejlődése látja kárát. Nos, akkor álljon elém az az amatőr játékos, akivel soha nem fordul elő, hogy egy-egy napot kihagy!

Tegyük a szívünkre a kezünket, bármennyire is szeretünk dartsozni, mindannyiunkkal előfordul az ilyesmi egy hosszú, fárasztó munkanap után, vagy egy kiadós buli másnapján.

Nekem most alkalmam nyílt, hogy egy teljes hetet darts nélkül töltsek, mert külföldre utaztam. Persze, biztosan lett volna lehetőség ott is dobálni, csak éppen én nem találtam meg, bár az igazsághoz bőven hozzátartozik, hogy nem is kerestem megveszekedetten, bár szerettem volna a Darts24.hu olvasóinak hozni pár fotót olaszországi darts-klubokról (nem, én nem a soft EB-n voltam). Nem sikerült, pedig még egy ír pubba is betértem.

Pénteken értem haza, az estét még darts nélkül töltöttem, szombaton viszont egy lazább edzéssel szerettem volna bevezetni a következő hetek feszítettebb edzésprogramjait. Hú, ez most úgy hangzott, mintha valamire készülnék, pedig csak azt szeretném elérni, hogy őszre úgy állhassak a tábla elé, hogy biztosan tudom hozni 27 nyílból a legeket, szóval nem épp profi pályafutásom megkezdése a cél…

Ma kedd van, és napi három óra edzéssel sikerült arra a szintre elérnem, hogy a nyilak kezdik megközelíteni elutazásom előtti pontosságukat. Egyszóval valóban betett ez a hét szünet, és bár nem nevezném tragikusnak a visszaesést, azért eléggé elkeserítettek az első eredmények. A címben feltett kérdésre tehát a válasz: igen, nagyon sokat számít egy hét kihagyás, még a hozzám hasonló hobbijátékosoknak is.

Van viszont egy jó oldala is a szünetnek, ami lehet, hogy csak az én esetemben igaz, de azért elmondom, hátha valakinek hasznára válik. Most, darts-szempontból szinte „visszaszűziesedve” próbálhattam ki nyilaimon új kiegészítőket, tollformákat, más-más hosszúságú és típusú szárakat. A sokkal pontatlanabb dobások miatt valahogy jobban éreztem, hogy melyik szár vagy toll (sőt test) repül pontosabban a tábla felé.

Négy nap alatt, napi három óra gyakorlással végül összeállt egy teljesen új, illetve régi-új szett, amivel végül újra kezdem megközelíteni a korábbi dobáspontosságomat, sőt ebben határozottan fejlődést érzek. Így amikor az egy hét kihagyás okozta hátrányok eltűnnek, olyan szett lesz majd a kezemben, amivel remélhetőleg javulni fog a játékom (egy szárat szeretnék még most kipróbálni, el is szaladok érte a boltba).

Összegezve:
A kihagyás nem tett jót, mert a kéz-szem koordinációt és a motoros készségeket egyértelműen visszavetette, és egy hét szünet után egy újabb hét legalább kell ahhoz, hogy visszatérjek az elutazás előtti állapothoz.

Ugyanakkor jót is tett, mert lehetőséget adott arra, hogy a sporteszközzel foglalkozva, azt a magam igényeihez alakítva még jobbá tegyem.

Ez történt velem, azt viszont nem állíthatom, hogy mindenkire ugyanilyen hatással lenne egy hét teljes játékszünet, ezért, ha valakinek van hasonló tapasztalata, örömmel venném, ha megírná – akár kommentben, akár üzenetben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

9 − 9 =