Bob Anderson híres huszonhetese

A kiszállókon minden elmehet, de rettentő unalmas a duplák gyakorlása. Vagy mégsem?

Vasárnap a German Open elődöntőjét nézve jutott eszembe, hogy már régen tartozom egy poszttal a duplákról. Szegény Chizzy végre újra – pályafutása során tizedszer – legyőzhette volna Michael van Gerwent, de végül a kiszállókon elbukott.

Természetesen ez csupán az apropó, hiszen Dave Chisnall vereségét nyilván az okozta, hogy „megremegett a keze”, azaz a helyzet okozta nyomás akadályozta meg a győzelmét. Az angol természetesen kitűnően tudja dobni a kiszállókat, de ez most egy ilyen este volt.

Viszont a mérkőzés ismét megmutatta, hogy a kiszállók mennyire fontos elemei a játéknak, ha nem egyenesen a legfontosabbak. Dobhatunk ugyanis akárhány 180-at, fúródhat minden nyilunk oda, ahová céloztuk, ha a végén nem jön a dupla, akkor a tömeg termelése közben faképnél hagyott ellenfél fel fog zárkózni, és lehetőséget kap a győzelemre.

A duplákat úgy is lehet gyakorolni, hogy az ember addig dobál rájuk, amíg nem látja az elvárt fejlődést. Van, aki erre esküszik, mi pedig nem vitatkozunk vele, régen az iskolákban is a magolás volt a legfőbb oktatási módszer. Ezen a módon viszont egyrészt a fejlődés megítélése eléggé szubjektív, másrészt pedig meglehetősen unalmas órákon keresztül dobálni mondjuk a dupla hármast. Márpedig ha valaki dartsozni szeret, az feltételezhetően játszani is szeret: sokkal egyszerűbb tehát játékos formába önteni a dupla szektorok gyakorlását. Ennek több módja is van, most a személyes kedvencemet szeretném megmutatni.

Bob Anderson

Bob Anderson, a „Mészkő cowboy”, akinek a nevéhez ez a játék fűződik, 1988-ban megnyerte a BDO világbajnokságát, és a PDC világbajnokságain is sikeres volt: 1994 és 2008 között kétszer az elődöntőig, háromszor pedig a negyeddöntőig jutott (ebből az öt alkalomból négyszer Phil Taylorral hozta össze a balszerencse). Azt tehát biztosan állíthatjuk, hogy tudja, miként kell duplát dobni.

Majdnem olimpikon lett

Ha Bob Andersonról beszélünk, feltétlenül meg kell jegyezni, hogy nem csupán a dartsban volt sikeres. Gerelyhajítóként 1968-ban szerepelhetett volna a brit válogatott színeiben a mexikói olimpián, de egy kartörés megakadályozta. Később labdarúgóként is több csapatban megfordult. A darts gyerekkori szenvedélye volt, végül ez a sport hozta meg számára a legnagyobb sikereket.

És akkor jöjjön a Bob’s 27, a duplák gyakorlásának egyik legszórakoztatóbb módszere:

1-től bullig minden duplára három nyilat dob a játékos. Minden találat a teljes értékét éri (például dupla 10-nél 20 pontot, ha mindhárom nyíl eltalálta a D10-et, az összesen 60 pont). Ha egy duplába a három nyílból egy sem fúródik be, akkor az összpontszámból levonásra kerül egyszeri dupla érték (D10 esetén ez 20 pont).

A játék elején a dobójátékosnak 27 pontja van, így a maximális megszerezhető pontszám (figyelem, szinte kizárt dolog!) 1437.

Természetesen a Bob’s 27-et akár több játékos is játszhatja egymás ellen. Ilyenkor szokták azt a változatot játszani, hogy akinek a pontszáma eléri a nullát, kiesik.

Gyakorlati példa a Bob’s 27 számolására

Induló pontszám: 27.
D1: 2 találat = 4 pont (2×2). 27+4 = 31.
D2: 3 találat = 12 (3×4) pont. 31+12 = 43.
D3: 0 találat = -6 pont. 43-6 = 37 pont,
és így tovább egészen a bullig.

A játékos gyakorláson kívül a Bob’s 27 nagy előnye, hogy a versenyző a pontszámok alapján figyelheti fejlődését, és hosszú távon azt is felmérheti, hogy melyik szektor duplájára dob nagyobb sikerrel, ami segíthet a versenytaktika kialakításában.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

öt × négy =